A markomann háborúkban elpusztult Pannónia területének nagy része, a legtöbb határ menti erőd romokban hevert, vagy jelentősen megrongálódott. A gyors ütemű javítások már a háborúk idején megkezdődtek, és Commodus császár (180–192) idején is folytak. A fa/föld- konstrukciós táborok helyén kőtáborok keletkeztek, sok helyen a táborok között az őrtornyok is kőből épültek.

Commodus meggyilkolása és Pertinax után Pannónia tartomány fejlődéséhez hozzájárult Septimius Severus győzelme a császári trónért folyó harcokban, ugyanis 193-ban Carnuntumban a pannóniai légiók kikiáltották őt császárrá. Így egész uralkodási ideje alatt hálával tartozott hadseregének. Ezt az időt az egész tartományban egyensúly és gazdasági virágzás jellemzi.

A Severus-dinasztia reformjaival (a zsold emelése, a katonai szolgálat feltételeinek javítása) ugyanakkor túl nagy hatalom összpontosult a katonai parancsnokok kezében. Ez nem jó fejleményekhez vezetett, mert a hadsereg kezdett beavatkozni a belpolitikába is. Alexander Severus (235) meggyilkolása után a Római Birodalom mély politikai és gazdasági válságba került. Ez a katonai császárok ideje volt. Ekkor gyakoriak voltak a germán és a szarmata törzsek támadásai a dunai határon, és a római hadsereg egyszerre több császárt is trónra ültetett. A külső támadások a 258–260-as években pusztító hatásúak voltak az észak-pannon határra, amikor is a markomannok és a kvádok támadták a határvonalat.

Galienus császárnak (253–268) sikerült részben megerősíteni a rómaiak pozícióit a Közép–Dunán, de a pannóniai határ biztosítását és a Római Birodalom konszolidációját csak Diocletianus császár (284–305) idejében sikerült helyre hozni, amikor bevezették a katonai, pénzügyi és közigazgatási reformokat. Katonai táborok felújítására és átépítésére Pannóniában, ill. új táborok felépítésére a stratégiailag fontos helyeken csak a Constantinus–dinasztia alatt került sor. Az erődök építészeti megoldásai és újításai (rendkívül erős falak, előre ugró oldal- és saroktornyokkal, szűk kapukkal) arra engednek következtetni, hogy a határvédő csapatok (limitanei) állandó védelemre rendezkedtek be. A hátár mentén kiépített lineáris védelmi rendszer mellett létezett egy belső védelmi szisztéma is. Ezek az ún. belső erődök, a fontos felvonulási útvonalak mentén elhelyezkedve, a provincia védelmét  biztosították, és erődített utánpótlási bázisként is szolgáltak (comitatenses).

Az észak-pannoniai limes építése

A római hadsereg

A római katonák fegyverzete és felszerelése

A római hadsereg szerepe és jelentősége

A markomann háborúk - összevetés a Duna mentén

A római hatalom utolsó fellendülése és bukása