Augustus császár idejében (Kr.e. 27– Kr. u. 14), tehát az időszámítás kezdetén a rómaiak a közép-európai területekre terjeszkedtek, és a Birodalom északi határait a Dunáig tolták ki. Az elfoglalt területen, a Keleti-Alpok vonulatától a Dunáig – ahol kelta törzsek éltek – Pannónia néven tartományt létesítettek. A Duna folyama így négy évszázadra északi és keleti határvonala lett a Római Birodalomnak.

Ezzel egy időben a Közép-Duna északi partját kezdték elfoglalni a germán svébek. A dél-morvaországi és a dél-ausztriai területet a markomannok, a délnyugat-szlovákiai területeket pedig a kvádok népesítették be. A kölcsönös római-germán kapcsolatok Kr. u. az 1. században eleinte jól fejlődtek. A germán királyok, mint pl. a kvád Vannius és utódai a római Vangio, Sido és Italicus vazallusai voltak ugyan, de ügyesen kihasználták a területek fekvésének előnyeit. Hasznot húztak a béke és a barátság adományaiból, a határ menti cserekereskedelemből, de hasznuk volt a távolsági kereskedelemből, az ún. Borostyán útvonalból is, amely Észak-Adriából vezetett a Balti-tenger vidékére. Egyes útszakaszok éppen a markomannok és a kvádok földjein húzódtak. Az erősödő germán erők, bizonyos túlnépesedés, a dunántúli germánok hatalmi erősödése éreztette  a határ menti harci konfliktusok kiélezését, az 1. sz. végétől,  de leginkább a 2. sz. folyamán, amikor a germánok szerettek volna felszabadulni a római vazallusi kapcsolat alól.

Az észak-pannoniai limes építése

A római hadsereg

A római katonák fegyverzete és felszerelése

A római hadsereg szerepe és jelentősége

A markomann háborúk - összevetés a Duna mentén

A virágzás és a hanyatlás korszaka

A római hatalom utolsó fellendülése és bukása