|
Sem az ókori források, sem a feliratos emlékek nem
említik ezt a katonai tábort. A 17. századból, pontosan 1661-ből
származik egy rézkarcon talált vázlat, mely egy ütközetet ábrázol de
Souches tábornok vezetésével a törökök ellen. A 18. században Bél
Mátyás figyelt fel azokra a földsáncokra, árkokra és várromokra,
melyeket Leányvárnak hívtak a lakosak. Ebben az időben
a romokat két angol utazó is megfigyelte – Richard Pococke és
Jeremiah Milles, akik római emlékekkel foglalkoztak. A pannóniai
határvonalon végigmenve felfigyeltek a dupla erődrendszerre
a Vág-Duna torkolatánál. A nagyobbikat, amely a Duna déli
partján feküdt, Brigetióval azonosították. J.Milles vázlatot is
készített róluk.
Az izsai római erődöt
tudományos igényességgel csak a 19. század végén és a 20.
században kezdték kutatni. A táborral, annak történetével
és építészettörténetével kapcsolatos ismereteket a
régészeti kutatások eredményezték. Elsőként az izsai
származású Tóth-Kurucz János (1878. 5. 5.–1969. 3. 6.)
tárta fel a tábor területét. Mint történelemtanár,
Budapesten működött, és nyaranként (1906–1909, 1912, 1913)
vezette az ásatásokat. Ez idő alatt sikerült feltárnia és
dokumentálnia a tábor területének nagy részét.
Felvázolta az alaprajzot, amely a mai napig érvényes.
A kutatás eredményeit folyamatosan publikálta és
összegezte a pannóniai limesről szóló monográfiában.
Az ő munkásságát
folytatta 1932-ben Jaroslav Böhm, aki rövid kutatással
a külső tábor védelmi rendszerét vizsgálta. Nagyobb
lélegzetvételű kutatásokat 1955–1956 között Bedřich
Svoboda végzett a tábor területén. 1957-ben az
ásatásokat Mária Lamiová vezette. A jelenlegi régészeti
kutatásokat a nyitrai Régészeti Intézet felügyeli.
|
